2022.01.21.

Albert Spence, volt ápoló, megrázó tanúvallomást tett a dél-karolinai szenátus Orvosi Ügyek Albizottságának nyilvános ülésén 2021. szeptember 15-én. A videó megnézhető itt is. Letölthető a nyilvános ülésről készített teljes videó is, amelyben Albert beszéde 2:45-től látható.

Albert Spence ​31 évig volt ápoló, ebből 18 évig tüdőgyógyászati osztályon. 2021 elején utazó Covid-ápolóként különböző amerikai kórházakban dolgozott. Az ott átélt események nagyon megviselték, ezért 2021. áprilisi szívműtétje után nem tért vissza dolgozni.

Azok után, amiket január 20. és hozzávetőleg április 1. között utazó Covid-ápolóként megtapasztaltam, azt mondtam a feleségemnek, hogy nem megyek vissza, akkor sem, ha sokkal többet fizetnek, mint 120 dollárt óránként, amit kerestem. Visszautasítottam 156 dollárt is óránként.

Nem vagyok orvos, nem vagyok szakértő, de 18 éven keresztül megfigyeltem, hogy mit csinálnak, és mindig akkorül forgott a dolog, hogy „ültesd fel a beteged a székre, Albert​”. ​18 éven át antibiotikumokat, lélegzési kezeléseket és szteroidokat adtak bakteriális tüdőgyulladásra, attól függetlenül, hogy mi miatt kerültek be [a betegek]. A gyulladás az ellenség, magyarázták nekem. A gyulladás az ellenség. Antibiotikum és szteroid és légzéskezelés, ami antibiotikumos-szteroidos légzéskezelés volt. 

És azt mondták, hogy ​„mobilizálni kell ezeket a betegeket. Ha nem ülnek fel a székre, és nem ülteted fel őket az ágy melletti kanapéra, és nem mész velük a fürdőszobába, ha csak hagyod őket feküdni az ágyban, akkor mint a ló, amelyik fekszik, az fekve marad. Meg kell mozgatnod a beteget.​​” A fizikoterápiás és foglalkozásterápiás asszisztensekkel felállítottuk a betegeket, hogy megmozgassuk őket. Azután sokkal könnyebben távozott a váladék, jobban ettek, jobban érezték magukat, jobban teljesítettek, a szemük élénkebb volt, és hét-tíz nap múlva kihoztuk őket onnan, ​függetlenül attól, hogy mi miatt kerültek be, bakterium vagy vírus miatt... 99%-ban kihoztuk a betegeket...

De azt meg tudom mondani, hogy akár fűnyírópor, akár bármi, amit belélegeztél, ami irritálja a tüdődet, az meg fog duzzadni. Bármilyen reakció, amit a tüdőd érez, akár vírusos, akár bakteriális vagy környezeti, az a tüdő sérülését fogja okozni. A test természetes reakciója a duzzanat. Ez az összes folyadék. És ez tökéletes táptalaj a baktériumoknak. Antibiotikumok, lélegezési kezelések, szteroidok, ez ismétlődött. Mindenkit ugyanúgy kezeltek, mert minden bakteriális tüdőgyulladáshoz vezet.

Szóval, egy Covid-osztályon Andersonban remdesivirt adtam egy srácnak, aki spanyol volt, és ők nem panaszkodnak, nagyon sztoikusak. Ez a srác egy órán belül elkezdett recsegő hangokat hallatni. Hallottam az ajtóból, és tudtam, hogy ez gyorsan kialakuló tüdőödéma. Nem jelenthetem ki, mert ápoló vagyok, de odamehetek a gyakorló nővérhez ebben az esetben, és megmondhatom neki, hogy meg kellene nézze őt, mert rosszul néz ki. ​A nő odaért az ajtóhoz, és ahogy a hangot hallotta, kijött, és azt mondta: ​„[néhány szó itt nem érthető] Lasix, és tolja az intenzívre.​​” Nem tudtam, hogy miért. Én csak remdesivirt adtam neki, az egy vírusellenes szer, segítenie kellene a gyógyulásban. Azt hittem, hogy csak rosszabbra fordult a beteg állapota. Nem értettem, mit tehet a remdesivir, ami a gyorsan kialakuló tüdőödémát illeti. Növeli a gyulladást és a gyulladásra adott reakciót.

És a korai időszakban adtunk konvaleszcens-plazmát. Ez vérátömlesztés azoktól az emberektől, akik átestek Covid-fertőzésen. Nagyon bíztam benne, hogy ez nagy dolog lesz. De mielőtt elmentem volna az Anderson kórházból, december 26-án megkérdeztem egy főállású Covid-nővért. Mondtam, hogy ez a plazma tényleg segít. Azt mondta, nem mondta, hogy miért, de azt mondta, hogy lassan adjam, nem többet, mint 100 köbcentit óránként. Általában 200 és 250 köbcenti közötti plazmát adunk. Beadjuk, nem nagy ügy –általában, különböző okokból. De azt mondta, hogy a covidos betegeknél jobb, ha nem megy száz fölé. Mondtam, hogy megjegyeztem. 

Kivettem három hét szabadságot, megcsináltam a papírmunkát, elmentem utazó ápolónak, Covid ápolónak, teljes munkaidős Covid-ápolónak. Amikor a Lexington kórhába értem, azt mondtam, hogy ​konvaleszcens-plazmát fogunk adni, mire a menedzser azt mondta, hogy nem, azt már nem csinálják. Kérdeztem, hogy miért. Azt mondta, azért, mert ez [a beteg] két nap alatt meghal. Átlagban.

Fauci még 2020 júliusában is azt mondta, egy virológiai heti podcast során élőben azt mondta, hogy a 35 feletti PCR abszolút hamis. Nem fogsz helyes adatokat kapni, téves információkat fogsz közölni. Ezt mondta 2020 júliusában. A CDC azt mondta, hogy a PCR-t 40-re kell emelni. Ezt tették egész 2020-ban, hogy létrehozzák ezt az óriási világjárványt és félelmet, ami miatt nem mertem bemenni a szobákba, és összevontam ápolási feladataimat. Ezt okozta nekünk a félelem. A világjárvány az maga a PCR-ciklus, mondom nektek. A PCR az elefánt a szobában. Igen, a Covid valós, de úgy kell nekiugranunk, mint minden felső légúti fertőzésnek. És igen, vannak korai kezelések: ivermectin és ​hidroxiklorokin.

Szóval sokan [​Covid-pozitívak] eleinte kórházba mentek, hogy megfigyeljék őket, és így tovább. Kórházba kerültek. És mit csinálnak, amikor bemennek a kórházba? Beteszik őket egy ágyba, becsukják az ajtót, bezárják az ajtót lényegében. Fekszenek az ágyban. A ló, amelyik fekszik, az fekve marad. Eljutnak oda, hogy oxigénre van szükségük. Eljutnak oda, hogy kórházban szerzett tüdőgyulladásuk lesz, egészségügyi ellátás során szerzett tüdőgyulladásuk. És igen, most már tüdőgyulladásod van, miután már egy hétig feküdtél az ágyban, bezárt ajtó mögött. Nem láthatod a családodat, és undorító ételeket eszel. Bárki tüdőgyulladást kaphat. Szóval így kialakul ​– mindenkiben vannak baktériumok ​–, így ezeknél az embereknél kezdetben
sokuknál kialakul a tüdőgyulladás, véleményem szerint, mert fekszenek az ágyban, és nem tudnak kijönni.

És azután megértettem. És nem tudtam aludni miatta. Mellkasi fájdalmat éreztem miatta. És felébresztett az éjszaka közepén, mintha erősen megütött volna. Nem tudtam aludni. Forgolódtam. Mert az első egy-két hétben nem én tettem, nem én vezettem őket a kapuhoz, de én voltam az a fickó, aki eutanáziát hajtott végre. ​„Kényelmi gondozásnak​​” hívják.

De amikor eljutsz arra a pontra, hogy nem tudod levenni a nagy áramlást [oxigén maszkot​], akkor nagyon feldúlt leszel. Hetek óta nem láttad a családodat, kivéve talán egy iPad-on. És soha nem fogsz lejönni a nagy áramlásról, és az orvos azt mondja: ​„Megtettél minden tőled telhetőt. Megtettél minden tőled telhetőt. De ez lesz a végállomás számodra.​​” És akkor a betegeknek könnyes lesz a szemük, és feldúltak lesznek. És hívják a palliatív csapatot. És mindannyian fogják a kezüket, és sírnak, és azt mondják: ​„De mi el tudjuk intézni, hogy kényelmesen érezd magad.​​” 

Itt jön Albert​ [magára utalva​]. Nála van a morfium és az Ativan. És ezt feltöltöm nekik, és lekapcsolom a nagy áramlást​ [oxigént​], ​ők pedig levegő után zihálva meghalnak. 

És én vagyok az a fickó, aki megnyomta a gombot,​ mint Auschwitzban a gázkamrákban.

Ezek a Covid halál-injekciók. Legalább néhány emberről tudok, aki lebénult deréktól lefelé. Remélem, hogy javul az állapotuk. És paresztézia. Nézzétek meg Ron Johnson szenátor videóját, ​ahol interjút készít olyan emberekkel, akiknek ártott az injekció. Ez történik. Emberek halnak meg az injekciótól. Vannak olyan covidosokat ápoló barátaim, akik azt mondják, igen, azt mondták, hogy két napja beoltották őket, és szívrohamuk volt, agyvérzést kaptak, trombocitopéniájuk van, és mindenféle idegi furcsa problémájuk van. És meghalnak. És sok esetet, mint tudjátok, jelentenek a VAERS-nek. Értem. Sokan viszont nem jelentenek a VAERS-nek. Ez nem helyes politika.

És elmesélek még valamit, ami nagy különbség volt ​az covidosok gondozása és a 18 éves tapasztalatom között. A betegeink, ha nem javult a helyzetük, ami azt jelenti, hogy nem csökkent az oxigénigényük, nem csökkentettük az oxigént, mert rezisztensek arra, amit csináltunk, vagy ha elkezdtük növelni az oxigént  – akkor valami nem volt rendben. Konzultáltunk a pulmonológiával. A pulmonológia bement, és egy csomó vizsgálatot rendelt el, általában ismételt vérvizsgálatot, mellkasröntgent, CT-t és hörgőtükrözést (bronchoszkópiát). 

2020-ban azt mondták nekem, amikor a régi kórházamban voltam, hogy a covidos betegeknél nem végeznek hörgőtükrözést. Kérdeztem, hogy miért? Annyi ​hörgőtükrözést csinálunk itt, megpróbáltak hörgőtükrözést csinálni rajtam. Mindenki kap hörgőtükrözést. Csak tartsd fel a kezed, és csinálnak egy hörgőtükrözést. ​„A covidosoknak nem csinálunk ​hörgőtükrözést.​​” Miért? ​„Ó, mert aeroszolként szétterjed a laborban.​​” Mondtam, hogy oké. Nos, eljutottam a Columbiába, ott sem hallottam soha, hogy valakinek hörgőtükrözést csináltak volna. 

Mire jó egy ​hörgőtükrözés? Kiszív valamennyi szemetet, és csinálnak egy tenyésztést, hogy megbizonyosodjanak róla, a megfelelő antibiotikumot kapja-e a beteg. Ez néha azt eredményezte, hogy az orvosok azt mondták: ​„Igen, ez nem streptococcus, ebben az esetben gombás fertőzésről van szó. Cseréljék le az antibiotikumokat.​​” 

De a váladék kitisztításával legalább egy kis esélyt adtak az antibiotikumnak, hogy elindítsa őket. És ki tudja? Leszoktathatjuk őket az oxigénről. A bronchoszkópia mindig segít. Nem tudunk többé ágy melletti ​bronchoszkópiát csinálni? Nem tudunk bronxot csinálni az ágy mellett, még negatív nyomású szobákban sem? Egyszer használatos ​bronchoszkóppal sem? ​„Nem. Egyetlen covidosnál sem végzünk bronchoszkópiát.​”

Számomra ahhoz képest, ahogyan korábban kezeltük a légúti betegeket, az, ahogyan most kezeljük, az gyilkosság. A kezelés megvonása gyilkosság. Amikor tudnál jobbat tenni.