Dr. Arne Burkhardt és Dr. Walter Lang német patológus professzorok 2021-ben két sajtótájékoztatón is felhívták a figyelmet arra, hogy veszélyes az a technika, amellyel az oltást beadják (pathologie-konferenz.de). 

Dr. Burkhardt a Kriminelle, unprofessionelle Corona-Impftreibjagd (Bűnös, szakszerűtlen koronavírus-oltási hajsza) című tanulmányában részletesebben is foglalkozik ezzel problémával: láthatóan úgy adják be a koronavírus elleni oltásokat, hogy nem alkalmaznak visszaszívást.

A visszaszívás azt jelenti, hogy a tű behelyezése után a fecskendő dugattyúját visszahúzzák, hogy ellenőrizzék, a tű nem hatolt-e érbe. Ha a fecskendőben vér jelenik meg, akkor a tűt vissza kell húzni és újabb szúrásra van szükség. Dr. Burkhardt a visszaszívás fontosságáról ezt mondja:

Ez az eljárás ​– intramuszkuláris injekció kizárólag visszaszívással – mindig is abszolút kötelezettség volt (és most is az) az orvosok és az egészségügyi személyzet számára, és megfelel a „primum non nocere” elvnek, elkerülni minden elképzelhető kárt. Egyébként az injekció beadása előtt az izom tapintása és rögzítése is része az eljárásnak. Teljes értetlenséggel, sőt megdöbbenéssel kellett tudomásul venni, hogy ennek az aranyszabálynak az ajánlását, amelyet minden orvosnak reflexszerűen kellett és kell alkalmaznia, 2016-ban az Állandó Oltási Bizottság (STIKO) visszavonta, nyilvánvalóan az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Amerikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC, USA) ajánlásainak megfelelően. 

Az ​„erek kicsinységére​” vonatkozó érv, amely szerint az erek nem hozzáférhetőek a tű számára, bizonyítottan hamis, és azt az illetékes nemzeti hatóságok, a STIKO és a PEI ​​– nyilvánvalóan kötelezettségeik felelőtlen figyelmen kívül hagyásával ​​– nem ellenőrizték a szakirodalom alapján, és nem végeztek újbóli méréseket. 

A deltaizom egyes ereinek belső átmérője bizonyítottan nagyobb 1 mm-nél (Burkhardt professzor és Lang professzor által több felnőtt személy boncolási mintáin végzett mérések), az alkalmazott oltótűk külső átmérője általában 0,4-0,6 mm. Ez lehetővé teszi a mikrorészecskék bejutását a nyirok- és vérerekbe, és keringését azokban. A Covid ​​„oltóanyagokban​” található, lényegesen kisebb nanorészecskék a szervezetben és hő hatására nagyobb komplexekké állhatnak össze, azaz ​​„összeolvadhatnak​”. Ha a részecskék csak a szervezetbe történő befecskendezés után olvadnak össze, akkor az az érv is érvénytelen, hogy az erekben talált részecskék nem fértek volna át az injekciós tűn. 

Teljesen tisztázatlan, hogy a fő veszély magában az oltóanyagban (pl. a tüskefehérjében), annak szennyeződéseiben, az emlékeztető oltásokban levő adjuvánsokban vagy ​a képzetlen ​„beoltásban​​” rejlik-e, amely a helytelen beadás kockázatával jár, és felelős a súlyos mellékhatásokért és a halálért.