2025.11.17.

Német kutatók hivatalos adatok alapján először mutatták ki, hogy a Covid idején csak minden hetedik pozitív PCR-teszt járt ténylegesen koronavírus-fertőzéssel. Az októberben publikált, A calibration of nucleic acid (PCR) by antibody (IgG) tests in Germany: the course of SARS-CoV-2 infections estimated című lektorált tanulmány szerint a pozitív eredményt kapott emberek 86 százaléka nem volt fertőzött.

Németországban egy akkreditált orvosi laboratóriumokból (ALM) álló konzorcium végezte a Covid idején (2020 márciusától 2023 januárjáig) az összes SARS-CoV-2 ​polimeráz láncreakció (PCR) teszt mintegy 90%-át, és 2021 májusáig tömeges IgG antitest teszteket is végzett.

Az ALM hetente jelentette a tesztek eredményeinek összesített számait, beleértve a pozitív eredmények abszolút számát és arányát is. 

A kutatók elemezték a PCR-tesztek és az IgG antitest tesztek pozitív eredményei arányának időbeli alakulását. Az ALM adatok alapján megállapították, hogy 2020 március közepe és 2021 nyara között ​„a PCR-teszteléssel SARS-CoV-2-pozitívnak azonosított személyek közül csak 14% – és valószínűleg még ennél is kevesebb, akár 10% – volt ténylegesen fertőzött”.

Ez azt jelenti, hogy a Covid-19 esetekkel és halálesetekkel kapcsolatos számokat a hetedére lehet csökkenteni.

A tanulmány 4 Summary and conclusion című részében a kutatók azt írják, hogy a német hatóságok az IgG szeropozitivitás alakulását mutató adatokra kellett volna támaszkodniuk, nem a pozitív PCR-tesztek heti abszolút számára – az úgynevezett „7 napos incidenciára”. „Egyértelmű, hogy az incidenciának ez a meghatározása tudományosan értelmetlen adatot eredményez a fertőzésdinamika kontextusában, mivel teljes mértékben az elvégzett PCR-tesztek önkényes (vagy előírt) számától függ. Ezért nem objektív mutatója az epidemiológiai valóságnak, hanem adminisztratív úton előírt adat – amely inkább a politikai akaratot tükrözi, mint a tudományos szigorúságot. Ennek ellenére érthetetlen módon ezt a 7 napos incidencia mutatószámot beépítették a német fertőzésvédelmi törvénybe („Infektionsschutzgesetz”) is, mint a rendkívül korlátozó közegészségügyi intézkedések bevezetésének kvantitatív alapját.” 

Az egyik szerző egy interjúban erről így nyilatkozik: „​Ez intellektuálisan inkonzisztens. 1942 óta léteznek vírusok elleni antitest tesztek. Több mint 80 éve ez a standard módszer a fertőzés kimutatására. Ezt egyszerűen félredobják – ráadásul helytelenül. A fertőzésvédelmi törvény 22a. paragrafusa 3. bekezdésében egyrészt kizárólag a fertőzés hiányát – amelyet teszteléssel kell igazolni – rögzítik törvényileg. Másrészt ​a nem fertőző állapot igazolására kizárólag – a »közvetlen bizonyítás​« kifejezéssel kódolva – PCR-teszt engedélyezett. Ez alattomos és zavaros, mert itt a bizonyítási teher megfordítása ​az egyén rovására van rögzítve, ráadásul egy olyan bizonyítási módszerrel, amely – mint már említettük – nem bizonyítja a fertőzést.”