Németországi ügyvédek megdöbbenéssel írják le ügyfeleik Covid-oltás utáni szenvedését és tájékoztatnak a lehetséges jogi lépésekről

A százmilliószámra beadott koronavírus elleni oltások után milliószámra jelentkeznek mellékhatások, és bár csak kis részüket jelentik az illetékes hatóságoknak, a bejelentett esetek száma így is milliókra rúg: 2022. május végéig az Európai Gazdasági Térségben több mint 1,8 millió, az USA-ban több mint 1,2 millió esetet jelentettek. Ezek közül a halálesetek száma az EGT-ben majdnem 25.000, az USA-ban több mint 28.000. Ennek ellenére tovább folyik az oltási hajsza, aminek egyik oka az orvosok többségének a hallgatása. 

A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!”„Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” (Lukács evangéliuma 19,40) 

A nyilvánosság elé állnak oltáskárosultak, és megszólalnak egyes bátor orvosok is – Isten áldja meg őket. Megszólalnak ügyvédek is, akik a hozzájuk fordult károsultak beszámolói alapján megrázó képet festenek le az oltás szövődményeiről.

A németországi Rogert & Ulbrich ügyvédi iroda, amely oltáskárosultak ügyeivel is foglalkozik, a nyilvánosság elé lépett ügyfelei tényleírásaiból származó riasztó megállapításokkal: Impfschäden schwerwiegender als erwartet ​– Mandanten klagen über Hilflosigkeit der Ärzteschaft („A vártnál súlyosabbak az oltáskárok ​– az ügyfelek az orvosok tehetetlenségére panaszkodnak” ). A cikket hirdetésként is feladták a Hamburger Abendblatt-ban, most itt tölthető le.

A cikkből kiderül, hogy Ulbrich ügyvéd két hét alatt mintegy 100 kezdeti konzultációt folytatott oltáskárosultakkal. Az ügyvéd beszámol arról, hogy a károsultak két különböző, oltás utáni tünetsort írnak le.

A neurológiai károsodás lefolyása a következőképpen alakul:

  1. Az oltással időbeli összefüggésben erős fejfájás, amelynek egy része fájdalomcsillapítókkal vagy migrén elleni gyógyszerekkel nem kezelhető.
  2. A fájdalom az egész testre kiterjed, és több helyen, különböző időpontokban fájdalmas tüneteket okoz – gyakran az ízületekben, a talpban vagy a kézben fellépő bizsergéssel együtt, gyakran a hónaljban levő nyirokcsomók duzzanatával is együtt, amelyek akár teniszlabda méretűek is lehetnek. 
  3. Fizikai gyengeség lép fel, és az az érzésük, hogy nem képesek felemelni a karjukat vagy felmenni a lépcsőn, mert a végtagok már nem ugyanúgy reagálnak az agyi parancsokra, és minden mozdulat nehézkes. 
  4. Érzékelési zavarok és zsibbadás is kialakul – gyakran csak néhány hét elteltével.
  5. A zsibbadás bénulássá fajul – bár a bénult területekről még mindig érkezik (megváltozott) érzékelés. 
  6. A bénulással kombinálva kontrollálhatatlan rángások lépnek fel, mint egy remegés, amely a test bármely pontján kontrollálatlanul jelentkezhet.
  7. A bénulás súlyosbodik, és bizonyos esetekben bénuláshoz és inkontinenciához vezet.

A szívizom- és szívburokgyulladással kapcsolatban hasonló leírásokat kapnak:

  1. Az oltás után rendkívüli fáradtság és kedvetlenség jelentkezik.
  2. A lépcsőmászás nehéz, és a járás is már néhány méter után légszomjhoz és izzadáshoz vezet.
  3. Láz.
  4. Szúró érzés a mellkasban, amely más, gyulladásra utaló fájdalmakkal jár együtt.
  5. Egyeseknél szívrohamot diagnosztizálnak – ezt később gyakran szívizomgyulladásra korrigálják a szívizomgyulladás által okozott izomleépülés miatt.
  6. A szívizomgyulladás (myocarditis) szívburokgyulladással (pericarditis) együtt is előfordul.
  7. Vannak olyan esetek is, amikor tényleges szívroham vagy szélütés vagy egyéb trombózis lép fel a szervezetben, ami a végtagok bénulásához vagy akár amputációjához vezet.
  8. A szív ritmusszabályozója is meghibásodott azoknál az ügyfeleknél, akik ezt túlélték. Először egy rendkívül ingadozó pulzust észlelnek, amely folyamatosan csökken, egészen a szív leállásáig. A túlélőknek pacemakert kell viselniük.

Az iroda ügyfelei úgy érzik, hogy az orvosok magukra hagyták őket, még az oltással való összefüggést sem hajlandók elismerni, bármilyen nyilvánvaló is. Az oltóorvosok attól is félhetnek, hogy felelősségre vonják őket. Az orvosoknak kötelességük jelenteni a gyanús eseteket, de a bejelentés sok időbe telik, és nem jár érte díjazás. Dr. Rogert szerint ezek lehetnek azok az okok, amelyek miatt nem tűnik túl vonzónak, hogy a kezelési jegyzőkönyvekben a megállapított tünetek okaként az oltás mellékhatásait vagy az oltás okozta károsodást említsék.

Joachim Cäsar-Preller ügyvéd már 250 olyan ügyfelet képvisel, aki súlyos mellékhatásokat szenvedett a koronavírus elleni oltás után. A weblapján található Impfschäden und kein Ende című videóban megemlíti a szövődményeket, amelyek miatt a károsultak hozzá fordulnak: sinus trombózis, szívbetegségek, stroke, autoimmun betegségek. Egy haláleset ügyében is eljár.

A RedaktionsNetzwerk Deutschland-nak (RND) adott interjújában Cäsar-Preller elmagyarázza, kit lehet perelni és mit tegyenek az érintettek, ha súlyos mellékhatások lépnek fel (más országokban esetleg más lehet a helyzet).

Arra a kérdésre, hogy ha valaki beoltatja magát egy bizonyos oltással, bár ismeri a kockázatokat, akkor joga van-e a kártérítésre, az ügyvéd azt válaszolta, hogy a személy laikusként nem tud biztosan ítélni, ezért sem az oltóorvos, sem a gyártó, sem az állam nem mentesül automatikusan az oltás okozta károkért való felelősség alól. 

Azzal kapcsolatban, hogy az EU bizonyos szerződéses záradékok révén felmentette volna a koronavírus elleni oltások gyártóit a felelősség alól, azt felelte, hogy az oltás áldozatainak a gyártókkal szembeni követeléseit ez nem érinti, ezeket nem lehet szerződésekkel kizárni. 
   
Az ügyvéd azt mondja, hogy az orvosoknak kötelességük jól tájékoztatni a betegeiket, a védőoltás kockázatáról is, és mint minden kezelés esetében, itt is mérlegelniük kell a kockázatokat és az előnyöket. Ha például az Astrazeneca esetében az orvos elhallgatja vagy bagatellizálja az oltás kockázatait, akkor az oltott személy beperelheti őt kártérítésért az oltás súlyos mellékhatásai esetén. Ha azonban egy orvos aggódik amiatt, hogy egy oltás árthat a betegének, és ezért felelősségre vonhatják, akkor nem kell elvégeznie az oltást.

Egy későbbi kártérítési igény esetére az ügyvéd különböző tanácsokat ad: pl. az oltás előtti tájékoztatást és a későbbi esetleges egészségügyi problémákat megfelelően kell dokumentálni, elhunytak esetében pedig a kórházban boncolást kell kérni. A gyártókkal szembeni igény benyújtásakor arra is figyelemmel kell lenni, hogy az elévülési határidő jelenleg három év. 

„Kárpótolni az oltáskárosultakat!” | Joachim Caesar Preller a BILD videójában