Eleanor McBean természetgyógyász orvos, PhD: ​„Az 1918-as spanyolnátha-járványt az oltások okozták​"

2. FEJEZET: AZ 1918-AS SPANYOLNÁTHA-JÁRVÁNYT OLTÁSOK OKOZTÁK

....

AZ 1918-AS INFLUENZAJÁRVÁNY HELYSZÍNI MEGFIGYELŐJE VOLTAM

Minden orvos és mindenki más, aki az 1918-as spanyolnátha-járvány idején élt, azt mondja, hogy ez volt a legszörnyűbb betegség, ami valaha is volt a világon. Olyan emberek, akik egyik nap erősek és egészségesek voltak, másnap már meghaltak. A betegség a fekete halál jellegzetességeit hordozta magában a tífusz, a diftéria, a tüdőgyulladás, a himlő, a bénulás és az összes olyan betegség mellett, amelyek ellen az embereket beoltották közvetlenül az első világháború után. Gyakorlatilag a teljes lakosságot ​„beoltották​” egy tucat vagy több betegséggel ​– vagy mérgező szérummal. Amikor ezek az orvosok által kreált betegségek egyszerre elkezdtek kitörni, az tragikus volt.

A világjárvány két évig húzódott, az orvosok által beadott további mérgező gyógyszerek miatt, amelyekkel megpróbálták elnyomni a tüneteket. Amennyire utána tudtam járni, az influenza csak a beoltottakat sújtotta. Azok, akik visszautasították az oltást, megúszták az influenzát. A családom minden oltást visszautasított, így végig egészségesek maradtunk. Graham, Trail, Tilden és mások egészségügyi tanításaiból tudtuk, hogy az ember nem szennyezheti a testét mérgekkel anélkül, hogy betegséget okozna.

Amikor ​az influenza a tetőfokára hágott, az összes boltot bezárták, ahogy az iskolákat, a vállalkozásokat is ​– még a kórházat is –, mivel az orvosok és az ápolók is be voltak oltva, és influenzásak voltak. Senki sem volt az utcán. Olyan volt, mint egy szellemváros. Úgy tűnt, mi voltunk az egyetlen család, amelyik nem kapta el az influenzát; így a szüleim házról házra jártak, és mindent megtettek, hogy ellássák a betegeket, mivel akkoriban lehetetlen volt orvoshoz jutni. Ha a ​kórokozók, baktériumok, vírusok vagy bacilusok képesek betegségeket okozni, akkor bőven volt lehetőségük megtámadni a szüleimet, amikor naponta sok órát töltöttek a betegszobákban. De ők nem kapták el az influenzát, és nem hoztak haza semmilyen​ kórokozót, ami minket, gyerekeket megtámadott volna, és bármit is okozott volna. A családunkból senki sem volt influenzás ​– még csak nem is szipogtunk ​–, és ez télen történt, amikor nagy hó volt a földön.

...

Míg az orvosok és az egészségügyi kórházak az influenzás esetek 33%-át elveszítették, addig a nem ​egészségügyi kórházak, mint a BATTLE CREEK, KELLOGG és a MACFADDEN'S HEALTH-RESTORIUM, szinte 100%-os gyógyulást értek el vízkúráikkal, fürdőikkel, beöntéseikkel, stb., böjtöléssel és bizonyos más egyszerű gyógymódokkal, amelyeket gondosan kidolgozott, természetes élelmiszerekből álló étrendek követtek. Az egyik gyógyító orvos nyolc év alatt egyetlen beteget sem veszített el...

A beoltott katonák között hétszer több megbetegedés fordult elő, mint az oltatlan civilek között, és ezek a betegségek azok voltak, amelyek ellen ​beoltották őket. Egy katona, aki 1912-ben tért vissza a tengerentúlról, elmondta nekem, hogy ​a katonai kórházak tele voltak gyermekbénulásos esetekkel, és csodálkozott, hogy felnőtt férfiaknak miért kell gyermekbetegségben szenvedniük. Ma már tudjuk, hogy a bénulás az oltásmérgezés gyakori utóhatása. Az otthon lévők csak az 1918-as világméretű oltási kampány után kapták el a bénulást.

A spanyolnátha-járványról azt tartják, hogy 1918 márciusában kezdődött a kb. 25.000 főt számláló kansasi Funston táborban (Fort Riley), és gyorsan elterjedt, amikor az Egyesült Államok ​mozgósította az európai expedíciós erőket, majd végül elérte a semleges Spanyolországot. 

Camp Funstonban 1918 januárjában-februárjában oltási kísérlet folyt. Az önkéntesen jelentkező katonáknak a Rockefeller Intézetből származó bakteriális agyhártyagyulladás elleni oltóanyagot adtak be. Az Orvosi Hadtest főhadnagyának 1918 júliusi beszámolója szerint 4792-en kapták meg az első injekciót, 4257-en a másodikat is, és 3702-en a harmadikat is. Ezek után lépett fel a táborban az újfajta, rejtélyes betegség (lásd fenti, jobboldali kép).