2026.10.01.

A kanadai Allison-vizsgálóbizottság harmadik meghallgatási napján, 2026. szeptember 10-én egy olyan oltáskárosodott tett tanúvallomást, aki régebben az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO) dolgozott és propagandakönyvet írt az oltásokról és az immunizálásról. 

Patricia Leidl a WHO ​HIV/AIDS-osztályának volt régebb a média és kommunikációs vezetője, és ő írta a The State of the World's Vaccines and Immunization 2000 című könyv első verzióját. ​​Ebben egy fejezetet szentelt a koronavírusnak, és arról írt, hogy soha nem létezhet ​ellene hatásos oltóanyag, mert túl gyorsan mutálódik. Ezért nagyon meglepődött, amikor hirtelen megjelent egy koronavírus elleni oltás. Míg a legtöbb oltóanyag piaci bevezetése általában 7–15 évet vesz igénybe, ez az oltás alig hat hónap alatt készült el, ráadásul egy újfajta koronavírusról és egy új mRNS-technológiáról volt szó.

Gyanakodott a Covid-dal kapcsolatos narratívára is, mert hallgatta a naponta bejelentett halálozási számokat, és tudta, hogy a számokat 100.000 főre vetített arányként kell értelmezni, és az arány hasonló volt a szezonális influenzáéhoz. Mindezek ellenére beoltatta magát, mert egy európai állásra pályázott, ​és az utazáshoz szüksége volt az oltásra.

Patricia, aki magát kommunikációs stratégának, írónak és szerkesztőnek nevezi, az ENSZ Népesedési Alapja, az UNICEF, az UNAIDS és számos más szervezet számára is dolgozott. A WHO tehát nem egy orvost, hanem egy kommunikációhoz jól értő személyt kért fel arra, hogy könyvet írjon az oltásokról, azaz a meggyőzés volt a cél. 

Patricia az oltások beadása előtt nagyon jó fizikai állapotban volt, túrázott, kerékpározott. Az első oltás után nem volt gond, ezért beadatta a második adagot is. Körülbelül egy héttel később történt, hogy miután felkelt az ágyból, összeesett. Erős szívdobogása volt. Megduzzadtak a kezei, a lábai és az arca. Úgy tűnt, mintha minden idegvégződés fájna a testében. Migrénje is volt, pedig nem hajlamos rá, és az elmondása szerint egy évig tartott. A szobába besütő napfény égette a retináját. Végül sikerült eljutnia a telefonhoz, és megkérnie egy barátját, hogy vigye el a sürgősségire.

A kórházban vizsgálatokat végeztek, és poszturális ortosztatikus tachycardia szindrómát állapítottak meg nála. Hazaküldték néhány gyógyszerrel, fájdalomcsillapítóval. A tünetei azonban megmaradtak, és Patricia később többször is felkereste a sürgősségi osztályt. Két hónap alatt 130 fontról 200 fontra hízott. ​A nyakától a térdéig kelések jelentek meg rajta, ​ezek hat hónapig kínozták. 

Akkoriban már 12 éve túl volt a menopauzán, de az oltás beadása után négy alkalommal is vérzés jelentkezett nála. A mellei három mérettel nagyobbak lettek, és ez az állapot nem szűnt meg. Több barátnője is panaszkodott oltás utáni vérzésekre, és egy orvos is utalt arra, hogy az sok női páciensénél előfordul.

Patriciának kétoldali tendinopátiája, jobboldali halláskárosodása, fülzúgása is van. Agyi ködre panaszkodik, és arról számol be, hogy szellemi képességei gyengültek. Napjai úgy telnek, hogy felkel, elintéz valamit, visszafekszik, felkel, elintéz valamit, visszafekszik stb. És ez így megy öt éve. Sok barátja elfordult tőle, mert nem hiszik el, hogy az oltás mellékhatásaitól szenved. Elmondása szerint ​társadalmilag fertőzött lett, mert ragaszkodik ahhoz, hogy ami vele történt, az az oltási reakció következménye.

Patricia eddig megközelítőleg 250.000 dollárt költött a gyógyulásra: ​hiperbárikus oxigénterápiára, gyógytornára, étrend-kiegészítőkre, proloterápiára, ​vérlemezkében gazdag plazma (PRP) kezelésre, hialuronsav-injekciókra, deréktáji- és gerincinjekciókra, valamint fájdalomklinikai kezelésekre. A költségek nagy részét nem fedezi az egészségbiztosító.