2026.09.29.

Thor Hart, négy gyermek édesapja. Korábban egészséges, nagyon erős, testépítő férfi volt. A Covid-oltások után rokkanttá vált, és segítségre szorul. A kanadai Allison-vizsgálóbizottság második meghallgatási napján, 2026. szeptember 9-én elmesélte történetét. 

Thor 50 éves volt 2021-ben, amikor ​beoltatta magát két adag Pfizer-oltással. Eredetileg nem akarta beoltatni magát, de kapott egy levelet a munkáltatójától, a General Motorstól, amelyben az állt, hogy vagy beoltatja magát, vagy elbocsátják.

Az első oltás után izom- és ízületi fájdalmak jelentkeztek nála, amelyek később elmúltak. A második adag után ugyanazok a tünetek jelentkeztek, csak sokkal erősebben. ​Remélte, hogy azok is elmúlnak majd. De ez nem történt meg. A fájdalom egyre csak fokozódott; a harmadik napon, amikor ki akart kelni az ágyból, egyszerűen nem bírt lábra állni. A korábban egy kézzel 150 fontos súlyzókat emelgető férfi kúszva jutott el a fürdőszobába. Az egész teste fájt; elmondása szerint olyan érzése volt, mintha üvegszilánkok lettek volna az ízületeiben.

Thor ezután kórházba ment, ahol elismerték, hogy az oltás mellékhatásáról van szó. Azt mondták, ne aggódjon, egy hét alatt elmúlik, és azt tanácsolták, szedjen ízületi gyulladás elleni gyógyszert. Amikor azt mondta az orvosnak, hogy nincs ízületi gyulladása, az így válaszolt: „Most már van.” 

Thor kivett egy pár nap szabadságot, és vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókkal próbálkozott. Majd visszament dolgozni. Két nap múlva megduzzadtak a lábai, és az éjszaka közepén erős fájdalomra ébredt. Megint elment a kórházba. Az orvos közölte vele, hogy a vérvizsgálat eredményei azt jelzik, hogy ​bomlanak le az izmai, egy súlyos oltási mellékhatásról van szó, és menjen el egy oltáskárosodásokkal foglalkozó klinikára.

A háziorvosa rövid távú rokkantsági szabadságra írta ki, de azt mondta, hogy utána visszamehet dolgozni, mivel nem végez fizikai munkát. ​Thor visszament dolgozni. Röviddel ezután a háziorvosa törölte a beteglistáról, azzal az indokkal, hogy nem a körzetükben lakik.

Így egyetlen lehetőségként a kórház maradt, de ott közölték vele, hogy nem tudják kezelni, csak azt akarták kideríteni, mi a baja. Egy év leforgása alatt többször is felkereste a kórházat, ​ahol vizsgálatokat végeztek rajta és fájdalomcsillapítókat adtak neki, de nem tudták meggyógyítani.

Thor végül talált egy jó háziorvost, és olyan orvosokat, akik legalábbis megpróbálták megfelelőképpen kezelni. Néhány orvos azt mondta neki, hogy attól fél, elveszíti az engedélyét, ​ha írásban, nyíltan dokumentálja a kezelést. Az egyik rendelőben, ahol valóban segíteni akartak, volt egy orvostanhallgató is. A szakorvos kihívta őt és a többieket a rendelőből, és kint így figyelmeztették a gyakornokot, amit a beteg férfi is hallott: „Nem, ne foglalkozz ezzel! Ez túllépi a hatáskörünket. Mi nem foglalkozunk ok-okozati összefüggésekkel.” Azután visszamentek a rendelőbe, és azt mondták Thornak, hogy ami oltáskárosodással, ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos, az nem tartozik a hatáskörükbe. Csak a tüneteket fogják kezelni.

Thor ma tartósan rokkant, mindössze 5 percig képes járni, bottal. Az egyik térdén véraláfutások vannak a duzzanat miatt, a másik térde állandóan duzzadt. ​Fájdalomrohamok gyötrik, és amikor ezek jelentkeznek, képtelen járni. Megpróbált visszamenni a munkahelyére, de a General Motors nem engedte bottal munkába járni. ​Emiatt kénytelen volt tartós rokkantsági ellátást igényelni.